3. fejezet

Csak ülök az öltözőben a padon és bámulok magam elé. Napok óta nem tudok mit kezdeni magammal, hiszen Elena megjelenésével minden… Szó szerint minden felfordult és jelen esetben nem tudok mit kezdeni magammal.

- Nincs kedved valamihez?-lépett mellém Iker.

- Hmm?-kaptam fel a fejem, hiszen nem sok mindent fogtam fel a szavaiból.

- Nincs kedved meginni velem egy sört?

- Te és a sör.-horkantottam fel.

- Látom, hogy pocsék a kedved. Csak kicsikét ki akartalak zökkenteni ebből a napok óta tartó depressziódból.

- Elena visszajött.-nyögtem ki miközben felálltam a padról és vetkőzni kezdtem. Kibújtam a pólómból és gombócba bele dobtam a sporttáskámba.

- Elena?-kérdezett vissza csodálkozva.- Minek?

- Majd a sör mellett elmesélem.

Rövid idő alatt lebeszéltem a dadussal, hogy pár óra hosszát maradjon még Emmaval. Természetesen nem volt ellenére a dolog hiszen imádja a lányomat és Emma is imádja Ana-t. Ő segít nekem mióta egyedül nevelem a lányomat.

- Ülj le! Hozom a sört.-jelentette ki Iker, ahogy beléptünk a háza ajtaján. Nagyot sóhajtottam és jelen pillanatban úgy engedelmeskedtem neki, mint egy kis gyerek. Kiléptem a cipőmből és levágtam magam a kanapéra. Felraktam a lábamat a dohányzó asztalra, és ahogy hátra hajtottam a fejemet behunytam a szememet. Zsong a fejem. Napok óta zsong azoktól a gondolatoktól, hogy Elena ott állt a küszöbömön.

- Na mi a helyzet?-nyújtotta át Iker nekem az üveget.- Mitől kerültél így padlóra?

- Elena.

- Elena?-kérdezett vissza csodálkozva.- Hogy kerül a képbe Elena?

- Pár napja megjelent az ajtóm előtt, hogy ő vissza akarja kapni Emmát.

- Ez durva.-nyögött fel Iker is.

- Nekem mondod? Emmát meg kell védenem tőle.

- Azért Elena nem olyan rossz ember.-motyogta Iker.

- Lehet… De nem anyának való. Ezt mindenki tudja.-ráztam meg a fejem.

- Ez nem biztos Xabi. Nem is volt ideje megmutatni, hogy milyen anya is lenne.

- Milyen anya lenne az olyan ember, aki egyszerűen lelép?-háborodtam fel. Iker csak megcsóválta a fejét és bele kortyolt a sörébe. Pillanatokig egyikünk se szólalt meg. Bámultunk magunk elé.

- De Xabi…-sóhajtott fel végül a kapus.

- Igen?        

- Te se vagy egy szent. Nagyon jól tudod.

- Miért kell minden egyes alkalommal felemlegetned Zoet?-horkantottam fel.

- Te csaltad meg Elenát Zoe-val… Az is lehet, hogy Elena megtudta valahonnan, hogy mit tettél.

- Elmondtad neki?-szögeztem neki a kérdést.

- Mi?-csodálkozott el.- Dehogy.

- Biztos vagy benne?

- Xabi már akkor elmondtam neked erről a véleményemet, de nem árultalak el.

- Akkor ha megtudta kitől tudta meg szerinted?

- Fogalmam sincs.-rántotta meg a vállát.- A médiában szerepelsz… Vannak rossz akaródi.-világított rá az amúgy is alapvető dologra.

- Mindegy. Nem engedem, hogy csak úgy visszatáncoljon Emma életébe. A bíróság nekem ítélte a felügyeleti jogot és ragaszkodok is hozzá.-jelentettem ki határozottan. Iker csak bólintott, én pedig megittam a maradék folyékony kenyeremet.

- Kérdezhetek valamit még?-szólalt meg csendesen a csapatkapitányunk. Csak ránéztem és bólintottam.- Milyen Elena? Már mint mit éreztél amikor megláttad?

- Gyönyörű nő… Sokkal szebb, mint amire emlékeztem.

***

A hetek lassan teltek és szinte rettegtem… Rettegtem, hogy Elena vagy az ügyvéde mikor fog újra betoppanni az életemet és ezzel mikor akarja fenekestől felforgatni az életemet. De felszívódott és be kell vallanom megkönnyebbültem… Szombat este van már és holnap játszunk, még is már be kellett vonulnunk a szálódába. Vacsora után egy magamban ballagtam a lift felé amikor meg akadt a tekintetem a csarnokban gyülekező embereken. Valami miatt a tv előtt gubbasztanak öten-hatan. A kíváncsiság miatt indultam el feléjük. A portugál hármas, Marcello és Ramos gubbasztott a kanapén.

- Mit néztek?-kérdeztem semleges hangon, bár amikor ránéztem a tv képernyőjére kezdtem kapisgálni.

- Boksz gálát.-szólalt meg Sergio vállát megvonva.- Eddig nem olyan érdekes.

- Majd most. Jönnek a csajok.-vihogott a brazil. Mindenki csodálkozva pislogott rá.- Most mi van? A női boxolók többsége elég szexi.

- De ne akarj tőlük pofont kapni.-veregette vállon Fabio komolyan a társunkat. Elhúztam egy fél oldalas mosolyra a számat, majd egyszer csak felkaptam a fejem.

„- Esélytelenebbnek tartott Elena Ramos határozottan vonul be a ringbe. A Hölgy mérlege eddig hibátlan, de attól tartunk Sanchez stílusa ellen nehezen fog védekezni… De ki tudja… A közönség a spanyol nő mellett áll és remélik őt kiáltják ki győztesen és nem a mexikói hölgyet.”

Elenát pillantottam meg a képernyőn ahogy az edzője levette róla a köntös szerű ruha darabot. A haja szorosan összefonva és összeütötte az ökleit. A férfi szájába nyomta a fogvédőt és kiment a ringből. Gong szót hallottam és neki veselkedett.

- Xabi jól vagy?-nézett rám Sergio.

- Azt hiszem… Bocs, de mennem kell… Felhívom Emmát.