2. fejezet

Fáradtan fordultam a hátamra és jöttem rá, hogy reggel van már. Ma is egy hosszú nap vár rám. Cristiano elvisz ma az ügyvédéhez, hogy legyen esélyem visszaszerezni Emmát. Hiszen látni akarom. Vele akarok lenni. Az anyja akarok lenni amennyire csak lehetek. De ebben a helyzetben tudom kevés vagyok… Tudom, hogy szükségem van egy segítő emberre… Pontosabban egy jó ügyvédre.

Erőt vettem magamon és kikászálódtam az ágyból. Össze kell szednem magam, hiszen fogalmam sincs Ronaldo mikor érkezik. A táskámhoz léptem és próbáltam valami göncöt kiválasztani, hogy ne valljak csődöt. Hogy jó benyomást keltsek magamról. Végül egy fekete nadrágot vettem fel egy fehér felsővel és egy fekete blézerrel. Hajamat kifésültem és halvány sminket vittem fel az arcomra. Megszólalt a telefon. A szoba telefon.

- Igen?

- Cristiano Ronaldo megérkezett.-felelte nyersen a recepciós nő.

- Kérem mondja meg, hogy öt perc és ott vagyok.

- Megmondom.-közölte velem és letette. Összekaptam a táskámat és a lépcsőn siettem lefelé. Megszokás ez az egész, de tényleg. A recepciónál megtaláltam a portugál hírességet. Csak lazán támaszkodik a pultnak és a telefonját nyomkodja.

- Szia.-álltam meg előtte és elmosolyodtam.

- Szia.-csillant fel a szeme.- Nagyon csinos vagy.

- Köszönöm a bókot.-mosolyodtam el.- Nem túl kihívó? Igazából fogalmam sincs mi csinos és mi nem.

- Miért? Jobban szereted a farmert és a melegítőnadrágot?

- Baj, ha azt mondom igen?-húztam el a számat, miközben elindultunk az ajtó felé.

- Szerintem nem.-rázta meg a fejét.- Meddig maradsz itt Madridba?

- Holnap reggel indul a gépem.

- Muszáj elmenned?-kérdezett rá szomorkásan.

- Muszáj. 6 hét múlva mérkőzésem lesz.-vontam meg a vállam.- 6 hét kemény edzés vár rám és Jeremy szerintem alig várja, hogy megtudjon kínozni… Újra és újra…

- Ki az a Jeremy?-kérdezett rá csendesen ahogy beültünk az autójába. Egy csodaszép fekete sport autóba.

- Jeremy az edzőm.-vontam meg a vállam.- 2 és fél éve ő készít fel a mérkőzésekre. Előtte nem volt egyetlen állandó edzőm se… Általában úgy készültem fel, hogy valakinek aki felettem állt a ranglétrán annak az edzőpartnere voltam.

- Nyertél?

- Igen!-jelentettem ki határozottan.

- Veretlen vagy még mindig?-kérdezett rá vigyorogva.

- Csak is.-jelentettem ki határozottan.- Bajnok akarok lenni. Nem vagyok már igazán fiatal, de szükségem van arra, hogy bajnok legyek… Hogy meg legyen a gyümölcse annak, hogy ennyi évig küzdöttem. Pont mint nálatok… Egy-egy kupa győzelem.

- Az lenne a legjobb ha mindet megnyernénk.-jelentette ki komolyan, mire összenéztünk és elmosolyodtunk.

- Miért segítesz nekem Cristiano? A csapattársadat akarom beperelni.-kérdeztem rá újra.

- Már mondtam. Segíteni akarok rajtad.

- De te is egyedül neveled Juniort.-motyogtam.

- Nem a szó szoros értelemben egyedül, hiszen anyu segít nekem mindenben… Junior igazi anyja pedig halott. Ezért nevelem én a fiamat.-jelentette ki határozottan.

- Sajnálom. Nem akartam tuskó lenni.

- Semmi baj.-rázta meg a fejét és kinyújtotta felém a kezét miközben megállt a piros lámpánál.- Elena…-nyúlt az állam alá, hiszen a kezemet bámultam csak. Lassan engedtem neki és ránéztem.- Az én fiamnak halott az anyja, de te élsz… és biztos vagyok te egy remek ember vagy… És remek anya.

- Egyiket se tudhatod biztosan.-ráztam meg a fejem.

- De. Biztos vagyok benne. Arra is emlékszek Alonso mennyit áradozott rólad az öltözőben. Azt hiszem te vagy élete szerelme.

- Voltam…A helyes kifejezés talán az, hogy voltam.-jelentettem ki határozottan. Abban biztos vagyok, hogy a fiúk nem mindenről tudnak… Nem csak én voltam rossz… Xabi Alonso se szent. Biztos vagyok benne, hogy arról nem „dicsekedett”, hogy mit tett amikor még terhes voltam… De lenyelem a keserű pirulát és nem beszélek róla…

… Közel négy órát töltöttünk az ügyvédnél… Mindenről kikérdezett… Annyi mindenre kíváncsi volt aminek felét se értettem meg, hogy miért kérdezi. Minek fontos hova jártam iskolába? Megcsaltam-e Xabit? Jelenleg van-e valami kapcsolatom? A pálya futásom során nyúltam-e valaha teljesítmény fokozó szerekhez? Stb… Stb… Stb…

- Azt hiszem csak arra akart kilyukadni ezzel, hogy mennyire vagy megbízható.-léptünk ki a szabad levegőre.

- Mindegy nekem. Csak legyen eredménye.-nyögtem fel.- Szét megy a fejem.

- Reggeliztél?

- Nem.-adtam meg a választ.- Pedig szoktam.

- Akkor ezt most megoldjuk.

- Nem értelek.-ráztam meg a fejem.

- Elmegyünk ebédelni.

- De Cris…-nyögtem fel újra.- Ha lefotóznak minket együtt…-kezdtem el beszélni, mert tudtam van rá lehetőségünk. Sajnos nagyon is.- Te rosszul fogsz járni. Nem kellene még több cikk rólad amiben a magánéletedet boncolgatják.

- Leszarom.-rántotta meg a legnagyobb egyszerűséggel a vállát.

- Cristiano.-sóhajtottam fel.- Ez így nem lesz jó.

- Mi nem lesz jó?-ültünk be a kocsiba. Tudom, hogy össze-vissza fecsegek jelenleg és ezzel még jobban összezavarom, a portugál focistát.

- Ez az egész… Xabi csapattársa vagy.

- Ez nem fontos.-rántotta meg a vállát.- Nem érdekel Elena.

- Komolyan?

- Teljesen komolyan…

… Együtt ebédeltünk valami puccos helyen, de ez nem is zavart jelenleg. Mire észbe kaptam Cristiano házának a nappalijában ácsorgok.

- Nem harapok.-nevetett fel a portugál pár lépésnyire tőlem.- Gyere már be.

- Oké… Oké…-sóhajtottam fel és kiléptem a cipőmből. A táskámat ledobtam a kanapéra és közelebb sétáltam hozzá.

- Mutatok valamit.-mosolyogva fogta meg a kezemet és az ablakhoz húzott.

- Mi az?-nem értettem mire is akar jelenleg kilyukadni.

- Csak nézz ki az ablakon.-motyogta miközben a derekamra tévedt a keze. Éreztem, hogy a teste hozzám simul. A szomszédos villa udvarán megpillantottam egy szőke csutkás kislányt. A szívem hevesebben vert és rögtön tudtam, hogy ki ő.- Ő Emma.

- De szép kis lány tényleg.-suttogtam.

- Olyan gyönyörű, mint te.-suttogta a fülembe.- Megéri küzdeni érte. Látod.

Megfordultam az ölelésébe és megcsókoltam. Nem tudom miért teszem, de szükségem van erre. Hevesen csókolom az ajkait, miközben már a nadrágját csatoltam ki. Eszem ágában sem volt leállni… Ezzel talán elrontok mindent, de nem érdekelt és úgy tűnik őt se…