19. fejezet

19. fejezet

Ahogy kinyitottam a szememet megkönnyebbültem. Vége minden féle kesze-kusza álomnak… A színek, a fények már nem bántják a szememet. Bár úgy érzem magam, mint akin átment vagy 8 elefánt csorda. Megmozdítottam az ujjaimat és rájöttem valaki fogja a kezemet. Oldalra fordítottam a fejemet és Mattet pillantottam meg a kezemet fogva, az ágyra dőlve szunyókálni. Elmosolyodtam a látványon. Óvatosan kiszabadítottam a kezemet és végig simítottam az arcán. Riadtan ugrott fel és nézett körbe. Pár pillanat kellett neki míg rájött, hogy én voltam az.

- Felébredtél?-kérdezett rá azonnal.

- Azt hiszem.-mosolyogtam még mindig.- Mennyit aludtam?

- Tegnap… Tegnap műtöttek…

- Megműtöttek?-csodálkoztam el.

- Igen kicsim.-bólintott és felült az ágyszélére.- Megtámadtak… A teremtől nem messze. Megvertek és idekerültél.

- És megműtöttek?

- Igen… A lépedet ki kellett venni.

- De minden más rendben van?-kérdeztem rá elég bugyután. Felnevetett halványan.

- Igen… Minden más rendben van.-bólintott. Megcirógatta az arcomat lágyan.- Féltettelek.

- Mi történt? Miért támadtak meg?-kérdeztem csendesen. Megfogtam a kezét óvatosan és vártam, hogy megszólaljon.

- Miattam… Miattam történt minden.-suttogta.

- Miért Matt?

- Ahogy megnyerted az övet és utána Madridba mentél megjelent a teremben négy férfi és pénzt követeltek.

- Pénzt?-csodálkoztam el.

- Elméletileg a cégük terjeszkedett és fizetnünk kell nekik, hogy védjenek minket…

- Remélem nem fizettél nekik.-jelentettem ki határozottan.

- Nem… De ezért kerültél ide Elena. Megmondták, hogy meg fogom bánni… Hogy úgy tesznek tönkre ahogy csak lehet… És azzal kezdik aki és ami a legfontosabb számomra… Mit ne mondjak. Eltalálták… Hiszen te vagy a legfontosabb számomra… Csak nagyon remélem… Remélem Elena, hogy nem utáltál meg… Ha ezt tudom… Ha tudom, hogy komolyan mondják akkor fizetek. Szeretlek Elena… Annyira sajnálom…-suttogta. Összetört… Tudom, látom, hogy darabokra van törve, de megakadtam egy mondatnál.

- Szeretsz?

- Igazán.-bólintott.- De kérlek bocsáss meg… Az én hibám, hogy idekerültél.

- Nem haragszok.-ráztam meg a fejem.- Megoldjuk.

- Fizetünk és talán békén hagynak minket.

- Nem… Nem fizethetünk Matt.

- Akkor kicsinálnak minket.

- Akkor is kicsinálnak minket ha fizetünk. Még többet fognak tőlünk követelni.

- Mit teszünk akkor?

- Kigondoljuk. Bár most túlságosan fáradt vagyok.

- Pihenned kell.-nyomott puszit a homlokomra.

Megbeszéltük… Vagy is megfogadtuk, hogy nem mondjuk el Xabinak, hogy mibe keveredtünk. Tudom, hogy nem kellene hazudnunk, de nem akarom, hogy a focista bele keveredjen az ügyünkben. Neki arra kell koncentrálnia, hogy Emmaval minden rendben legyen… és a pályán is.

Másnap jött be csak hozzám Emma és Xabi. Vagy is már akkor is itt voltak amikor felébredtem, de nem akartam még látni őket. Addig nem akartam, míg meg nem tudom az igazat.

- Szeretném ha haza mennétek Madridba.-szólaltam meg miközben Emma óvatosan mellém feküdt.

- Miért anyu?-kérdezte csendesen. A torkom elszorult azért, hogy anyunak hívott. Megpusziltam a homlokát.

- Meg kell gyógyulnom Emma… Apunak pedig edzésbe kell állnia, hogy játszani tudjon.

- Nem szeretnélek itt hagyni.-ölelte át a nyakamat.

- Tudod meg kell gyógyulnom. Gyenge vagyok, mint amikor te is beteg vagy.

- De ugye látlak még? És nem fognak bántani azok a rossz emberek újra?

- Nem fognak soha többé bántani.-mosolyogtam rá és megpusziltam.- Természetesen látni fogsz. Amint meggyógyulok elutazok hozzátok.

- És én is eljöhetek ide?

- Persze. Majd apuval megbeszéljük, hogy mikor jöhetsz el hozzám.

- De jó.-mosolygott rám. Brie lépett be az ajtón mosolyogva. Szerintem tudta, hogy jelen esetben szükségem lenne egy kis időre kettesben Xabival.

- Nincs kedved velem jönni Emma? Anyu és apa kicsit beszélgetni szeretnének kettesben.-mosolygott az edzőtársam a kislányomra.

- Apa… Ez olyan beszélgetés, mint amikor Iker bácsi elszokott vinni süteményt enni?-tette fel komolyan a kérdést Emma Xabinak felhúzott szemöldökkel. Kis híján elnevettem magam.

- Igen ez hasonló beszélgetés.

- Akkor elviszel sütizni?-fordult Brie felé.

- Persze. Odaviszlek ahova szeretnéd.

- Akkor menjünk sütizni.-jelentette ki Emma ahogy lemászott az ágyról.

- Nem sokára visszajövünk.-mosolyogva bólintottam és végig néztem, ahogy az edzőtársam elviszi magával a lányomat. Próbáltam kerülni Xabi tekintetét.

- Miért nem nézel rám Elena? Tudni akarom az igazat.-jelentette ki határozottan.

- Ki akartak rabolni. Ennyi.

- Semmidet se vitték el Elena. Ez nem rablás volt. Ez brutális bosszúállás. Azt akarom tudni, hogy miért történt mind ez?

- Xabi… Nem akarom, hogy tud.-jelentettem ki.- Tényleg nem akarom, hogy tud.

- Miért?

- Miért akarsz azonnal Supermant játszani?-tártam szét a karjaimat.

- Elena…

- Most bízz bennem ennyit kérek.-pislogtam rá nagy szemekkel. Nagyot sóhajtott. Talán elérem a célom, és leáll. Legalább egy kis időre. Amíg kiderítjük, hogyan tudjuk megoldani ezt a problémát.

- Bízzak benned?-kérdezett rá.

- Megtehetnéd… Most igen.-bólogattam határozottan.

- Rendben… De ha még egyszer valakit kórházba juttatnak téged vagy bármelyikőtöket nem hagyom ennyiben. Világos?

- Világos.-bólogattam és megkönnyebbültem…

…Pár napja haza kerültem a kórházból. Már egész jól vagyok… Komolyan mondom, hogy most már jobban vagyok. Igaz még nehezen megy a járás… Fájnak a törött bordáim és néha a fejem is, de túl élem. Túl éltem ezt is, mint minden mást életemben. Matt és Brie is visszazökkentek a hétköznapjaikba. Muszáj. Hiszen mivel én kidőltem a sorból, Brie lehetőséget kap a következő gálán. Egy másik szervezett női bajnokával fog cím mérkőzést vívni. Ha szerencsénk lesz… Ha minden rendben megy a felkészülés a csapatunkban immár két világbajnok lesz. Két szervezett címét is magunknál tudhatjuk akkor. A hűtőből éppen egy natúr joghurtot vettem ki és egy kanalat magamhoz amikor csengettek. Hosszan, mint aki éppen rám akarja törni az ajtót.

- Jövök már.-kiabáltam ki és lassan elindultam ajtót nyitni. Be kell vallanom nincs kedvem semmiféle társasághoz. Azonban még is akkor ért a legnagyobb meglepetés, amikor kinyitottam az ajtót.- Cristiano te hogy kerülsz ide?

- Hallottam mi történt veled.-vonta meg a vállát. Na jó… Ezen nem is csodálkozok. Xabi Alonso a hírforrás neve.- És látni akartalak.

- Gyere be.-tereltem be az ajtón és jól ismerte a járást így a nappaliba ment. Mosolyogva követtem és a fotelbe ültem le.

- Miért nem hívtál fel Elena?

- Nem akartalak felzaklatni.

- Azok ellenére ami történt fontos vagy Elena. Tudni akarom, hogy mi történik veled.

- Elmondom.-sóhajtottam fel.- De meg kell ígérned, meg kell esküdnöd, hogy Xabinak egy szót se mondasz róla.

- Ezt miért mondod?-kérdezett rá összeráncolt homlokkal.

- Tudjuk miért támadtak meg.-sóhajtottam fel.

- Akkor miért nem jelentitek fel őket? Elena mi folyik itt?

- A maffia… A maffia rá akarja tenni a kezét a teremre. Pénzt akarnak tőlünk.

- Pénz… Maffia…

- Igen… De megoldjuk. Ennyi amit tudnod kell róla. Esküszöm.-pislogtam rá nagy szemekkel.

- Rendben. De ha bármi baj van csak egy szavadba kerül és segítek.

- Tudom… Inkább mesélj te…. Mi újság? Hogy van Juni?

- Nagyon jól van. Imádja az óvodát és a társait is.

- Ez a legfontosabb.-mosolyogtam rá.- Hiányzik.

- Neki is hiányzol és Emmanak is.

- Ha meggyógyulok Madridba utazok kis időre.-vontam meg a vállam mosolyogva. A portugál csillag is rám mosolygott, de elkomorult az arca.

- Tudod, hogy…?

- Mit tudok?

- Xabinak…

- Ja, hogy Xabinak gyereke lesz attól a ribanctól?-kérdeztem vissza, mire ő csak bólintott.- Igen tudom. Legutóbb amikor Madridban voltam akkor tudtam meg.

- Mit szólsz?

- Ez nem az én dolgom tudod jól.-rántottam meg a vállam.- Csak remélem az esküvőn nem lesz ott.

- Esküvő?

- Shea és Alvaro meghívtak az esküvőjükre.

- Ja tényleg… Az esküvő…-motyogta és láttam rajta, hogy valami nincsen rendben. Azonban eleinte arra vártam, hogy ő maga szólaljon meg. De nem tette. Gondosan kerülte a tekintetemet, mint ha itt se lennék.

- Nincs valami amit el kellene mondanod nekem?

- De… Azt hiszem van.

- És mi az?-biccentettem oldalra a fejemet.

- Pár hete… Lefeküdtem Sheaval.

- Egy személyre gondolunk?

- Igen… Egy személyre… Elena… Én bele szerettem Sheaba.