Összehúztam a
kabátomat morcosan. Hideg van… De mire is számítottam így karácsony előtt pár
nappal. A bőröndömet magam után vonszolva indultam el így a késői órán is taxit
fogni, hogy a villa negyedbe vitessem magam. Szerencsére az első
próbálkozásommal sikerült taxit fognom. A sofőr készségesen segített nekem
bepakolni a táskámat a csomagtartóba, majd udvariasan megkérdezte, hogy hova is
vihet. Elmondtam neki a villa negyedben található címet. Az idősebb férfi
kicsikét meglepődött, de bólintott. Néma csendben telt el az út. Nem akartam
beszélgetni. Azon gondolkoztam mennyire jó ötlet is szólás nélkül ide jönni.
Amíg le nem szállt a gépem itt Madridban addig mindent jó ötletnek tartottam…
Hogy szólás nélkül meglepem a portugál férfit. De most már bánom, hogy nem
telefonáltam az indulás előtt. A sofőr ugyan olyan készségesen segített a
kipakolásban, mint ahogy a reptérnél így megérdemelten adtam át neki a magas
borra valót. Nagyot sóhajtva léptem a kapuhoz és nyomtam meg a csengőt.
Csendesen vártam, hogy valaki kijöjjön hozzám. Akarva akartlanul pislogtam
körbe a teljesen kihalt utcában. Persze… Attól tartottam, hogy valaki felismer…
Vagy is csak egy ember… A szomszéd…. Az a bizonyos szomszéd… Elmélkedésemből
Cristiano zökkentett ki amikor megpillantottam magam előtt.
-
Szia.-köszöntem csendesen. A portugál focista csodálkozva pislogott rám, hiszen
nem szólalt meg legelőször csak megölelt. Szorosan amennyire csak lehetet.-
Ugye nem baj, hogy itt vagyok?
- Dehogy baj…
De hogy kerülsz ide?
- Matt
elengedett. Körülbelül egy hónapunk van… Szabadságot kaptam az ünnepekre és még
le kell egyeztetni pár dolgot a következő mérkőzésre… Mondjuk, hogy ki legyen
az ellenfelem.-rántottam meg a vállam.- De azt is megértem ha zavarok.
Elmehetek.
- Ne beszélj
hülyeséget kérlek.-rázta meg a fejét komolyan.
- Csak nem szóltam,
hogy jövök.
- Ne beszélj
hülyeséget.-ismételte magát és már kapun belül voltam. Igazából a bejáratig
húzott engem, én pedig gondolkozás nélkül követtem. A táskám végül a bejárati
ajtó mellett landolt és újra magához ölelt. Szorosan csimpaszkodtam belé és
hatalmasat szippantottam a férfias illatából. Ha akarnám se tudnám letagadni,
hogy megnyugtat. Tett egy lépést hátra felé és szemügyre vett. Mint ha azt
akarná ellenőrizni, hogy mindenem meg van-e. Végül a keze óvatosan az arcomra
csúszott.
- Észre vettem
ahogy néztem a mérkőzést, hogy megsérültél.
- De nem
komoly.-mosolyodtam el.
- Elég csúnya.
- Egyáltalán
nem csúnya.-ráztam meg a fejem huncutsággal a szememben.
- De szerintem
az.-dacolt velem akaratosan. Felnevettem, majd nyomtam az ajkaira egy óvatos
csókot.
- Hozzá kell
még szoknod… Nem fájt és hamarosan meggyógyul.-simogattam meg az arcát.
***
Pár napja már
itt vagyok Madridban a portugál focistával és a kis fiával. Junior igazából az
ujja köré csavart teljesen. Szerencsére kölcsönös a szimpátia. Fura azt hiszem,
de boldognak érzem magam… Évek óta most először érzem boldognak magam. De a
lelkem mélyén tudom, hogy nem ez az igazi boldogságom… Hiszen saját magamat
kapom rajta ahogy az ablakból leskelődök át a szomszédba és azt a pillanatot
várom, hogy megpillantsam Emmát. Látni akarom… Még ha csak másodpercekig…
Még nem
döntöttem el, hogy mi legyen a perrel… Van-e értelme egyáltalán véghez vinni
ezt az egészet… Összezavarni Emmát… Igazából akarom, hogy ismerjen a lányom, de
nem tudom, hogy neki ez jó lenne-e… Talán igazat kell adnom Xabinak… És nem
vagyok jó ember… Nem vagyok anyának való és azzal teszek legjobbat Emmanak,
hogy ha békén hagyom. Egy senkiházi mihaszna vagyok? Egy gerinctelen féreg, aki
elhagyta a lányát?
- Kicsim…-ölelt
át hátulról Cris és összerezzentem. Nem is hallottam, hogy itt van.- Miért nem
alszol még?
- Az idő
eltolódás.-motyogtam és neki dőltem a mellkasának.
- Gyere vissza
az ágyba.-kérlelt.
- Edzenem
kellene.-dünnyögtem miközben szembe fordultam vele.
- Mióta is vagy
itt?
- Négy
napja.-motyogtam.
- Így
pihennünk.-jelentette ki a portugál és mire észbe kaptam a vállán voltam.
Halkan kuncogtam, hiszen nem akartam felébreszteni Juniort. Cristiano is
vigyorgott rajtam miközben a lépcsőn felcaplatva dobott le a francia ágyra dobott.
Mellém mászott vigyorogva és betakart.- Ma csak pihenni fogunk.
- Ezt úgy
mondtad mint ha lenne valami programod.-kuncogtam, miközben úgy feküdt, hogy a
lábaimmal lefogta az enyémet az arcát pedig a nyakamba fúrta.
-
Vásárlás.-jelentette ki a nyakamba motyogva, de azt hittem rosszul hallok.
- Vásárlás?
- Ahogy
hallod.-kuncogott.- De most még aludj. Világos?
- Igen is
diktátor.-nevettem fel, de hozzá bújtam szorosan.
***
Cristiano
Ronaldo becsajozott!
Madrid-
Napokban fotósaink érdekes képeket rögzítettek az egyik madridi bolt közelében.
A Real Madrid portugál csillaga egy csinos barna hajú nővel és a kisfiával mutatkozott,
látszólag nem foglalkozva a bámészkodó rajongókkal. Vidáman válogattak,
beszélgettek az eladókkal.
Megállapítható, hogy mindenki kedvence Ronaldo nem csak a habfehér
mezben teljesít jól, hiszen ex barátnője Irina Shayk után is egy modellt, vagy
egy modell alkatú hölgyet tudott elcsábítani.
Döbbenten
olvastam el újra és újra a cikket. Egyedül vagyok a villában és ezt így még nehezebb
feldolgozni. Tudtam, hogy nem tudjuk sokáig titokban tartani a kapcsolatunkat,
de nekem ez rohadt meglepő… és kicsikét kiakasztó, hiszen nem is gondoltam
arra, hogy figyelnek minket. Valaki kopogni kezdett a bejárati ajtón… Bár
egyenesen rám törte az ajtót. Felsóhajtottam és felálltam a kanapéról.
Elindultam ajtót nyitni. Meglepetésemre Xabi állt előttem és talán azt hiszem a
dühös volt a legenyhébb kifejezés.
- Ezek szerint
igaz.-vicsorgott.
- Neked is szia
Xabi.-sóhajtottam fel. Gondolkozás nélkül tört utat a lakásba és nem volt más
dolgom, mint becsukni utána az ajtót és követni. A nappaliba értem utol, ahol a
baszk focista dühösen trappolt fel és alá.
- Miben
segíthetek neked Xabi?-kérdeztem csendesen, de diplomatikusan.
- Ez valami
vicc?-horkantott fel.
- Az élet mikor
vicc?-fontam át a mellkasom körül a kezemet. Egyszerűen bizonytalan lettem. Itt
áll előttem és számon kér olyan dolgokkal kapcsolatban, amikhez talán semmi
köze sincs.
- Válaszolj már
a kérdésemre.-fintorgott.
- Nem tartozok
neked semmilyen magyarázattal.-ráztam meg a fejem. Határozottan tett felém egy
lépést mire saját magamat szorítottam sarokba a hátrálással. Mellkasomban
szorult a levegő, de nem bírtam máshová nézni csak a szemébe.
- Válaszolj
Elena! Mit csinálsz itt? Mit keresel itt? Mi ez a szar?-mutogatta az újság
összegyűrt példányát.- Válaszolj!
Talán kicsikét
félek tőle jelenleg… Azt is tudom, hogy ha kellene megtudnám védeni magamat… De
reménykedek… Xabi a múlt ellenére talán esze ágában sincs bántani, de még is
mindenem lefagyott… Mint egy elcseszett program…
- Elena!
- Együtt járok
Ronaldoval.-suttogtam alig hallható hangon.
- Ez mire jó?
Mire jó mond meg?-csattant fel megint.
- Tudod mire
jó?! Ő nem csalt meg és talán nem is fog.-csúszott ki a számon, de már nem is
érdekelt, hogy az orra alá dörgölöm azt amiről évekig azt hitte fogalmam sincs.
- Te ezt…?
- Miért fontos
ez?-kérdeztem vissza lazán.- És miért fontos az neked, hogy járok-e
Cristianoval vagy nem?
- Jogom van
tudni.-csattant fel.
- Járok vele!
- Minek? Hogy
engem idegesíts?
- Ehhez az év
világon semmi… De semmi közöd sincs.
- De van!
- Szerinted
azok után, hogy megcsaltál… és annyira természetesnek vetted, hogy ott vagyok…
De még is megcsaltál… Lett ami lett a kapcsolatunk vége… De nem hiszed… Hogy
örökre utánad sírok? Három év… Több mint három év után én is boldog akarok
lenni. Azt érezni, hogy talán számítok valamit.
- Szerinted ezt
megkapod attól a hülye gyerektől?
- Ha nem is
kapom meg, de legalább próbálkozik… Te próbálkoztál valaha? Szerettél
valaha?-kérdeztem rekedtes hangon, hiszen azon kaptam magam, hogy egyre
közelebb hajol hozzám. A gyomromban pillangók repkednek ezt hiába akarnám
letagadni… Emellett azon kapom magam, hogy ténylegesen közelebb hajol hozzám…
Akarom… Csókoljon meg… Meg akkor is ha a zsigereim visítva ellenzik. Azt hiszem
ebben a pillanatban ő sem gondolkozik. Automatikusan hajol felém közelebb… De
mielőtt a csók megtörténhetett volna, mind a ketten kapcsoltunk… Határozottan toltam
el magamtól és szabadultam ki a sarokból ezzel.
- Menj innen
Xabi!-mutattam az ajtó felé.
- Ugye tudod,
hogy ezzel nincs lezárva semmi se.
- Nem érdekel!
Menj innen!-jelentettem ki határozottan és szerencsére hamar megtalálta az
ajtót. A lábaim erőtlenül csuklottak össze és roskadtam le a földre…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése