15. fejezet

Lassan fordultam a másik oldalamra és halottam az utcáról beszűrődő autók hangját, de nem érdekelt. Megéreztem, hogy még mindig itt fekszik mellettem és egyszerűen hozzá bújtam. A hátamról lecsúszott a takaró, de nem érdekelt, hiszen az ablakon már besütött a májusi nap és kellemesen meleget nyújtott nekem. Csukott szemmel húzódtam hozzá. Hatalmasat szippantottam az illatából és elmosolyodtam. Megnyugtat.

- Jó reggelt.-ölelt át és puszilt bele a hajamba mosolyogva.- Lassan készülnünk kell.

- Tudom… Csak adj még öt percet. Utána ígérem annyit kínozhatsz amennyit akarsz.

- Azt hittem örülsz annak, hogy elérkezett az ideje annak is, hogy teljes értékű munkát végezz.-nevetett fel. Igen… Már május van és újra 100 %-os edzés munkát végezhetek. Igaz még ellenfelem nincs, de ez csak idő kérdése. Addig is jobb ha teljes erőmmel a címvédésre koncentrálok és arra, hogy akár mi történik enyém maradjon az öv… Enyém legyen a dicsőség.

- Örülök is… Csak még hét óra sincs.

- Aki éjszaka nem alszik.-nevetett fel, mire én csak morcosan néztem fel rá. Még mindig vigyorgott, de lehajolt hozzám és megcsókolt.

- Edzésben tartasz.-rántottam meg a vállam és mire észbe kaptam maga alá gyűrt.

- Úgy gondolod?-vigyorgott rám.

- Mert nem úgy van?-kacérkodtam vele. Nos igen… Matt és én… Fogalmam sincs mi ez és nem is akarom megfejteni. Azzal csak túlbonyolítanánk mindent. Abban viszont biztos vagyok, hogy ebben a pár hétben amit Mattel töltöttünk együtt jó… Jó volt minden… Nem fájt úgy az életem. Xabi a mai napig hívogat… Több tucat sms-t és emailt kaptam tőle, de egyszerűen nem akartam tudomást venni róla, hiszen az azt jelentené, hogy alattomosan visszaengedném a fejembe és arra figyelnék mi történik Madridba… Mi történik vele… És hogy sose voltam jó ember azért, mert nem küzdöttem eleget a lányomért. De már most túl kell lépnem ezen, hiszen elrontottam. Elvesztettem mindent, de helyette az Élettől megkaptam Mattet. Mosolyogva simította le a hajamat és csókolt meg. Elégedetten vettem tudomásul, hogy mit is tesz velem. A nyakához hajoltam és lágyan csókoltam meg a bőrét. Tudom, hogy talán itt a legérzékenyebb.

- Elena… Ha ezt tovább folytatod el fogunk késni.-motyogta, de engedte, hogy folytassam.

- Te vagy az edző. Minden edzés akkor kezdődik amikor te megérkezel.-kuncogtam.

- Te mindenre kitalálod a választ.-nevetett fel, de az állam alá nyúlt és már meg is csókolt…

***

Az újdon sült edzőpartneremmel vagyunk a ringben és Matt engedélyével vívunk egy gyakorló mérkőzést, hiszen az elmúlt hetekben se estem ki a ritmusból és a mai nap után ez ajándék. Élvezem azért, hogy a szokottnál jobban meghajt az edzésen. Érzem, hogy a testem lassan fárad el… De nem baj. Egyáltalán nem baj.

- Még öt perc.-hallottam meg az edzőm hangját és vigyorogva emeltem fel a kezemet újra és tartottam az arcom előtt kettős fedezéket. Brie előre lendült, de nem volt hatása az ütéseinek az arcomon a kezeim miatt, de amikkel a bordáimat találta el nem igazán voltak kellemesek. Azonban nem foglalkoztam ezzel. Rajtam volt a sor akarva akaratlanul. Ritmus váltás után lendült a kezem és ezzel elértem, hogy a sarokba hátráljon. Párszor megsoroztam a testét, de elengedtem. Ez csak edzés és nem vérre menő csata. Összerezzentem amikor a hatalmas edzőtermet megrázta a bejárati ajtó csapódása. Mindenki az érkező irányába fordult. Távolról egy férfit pillantottunk meg, de nem ismertem fel. Kíváncsian kapaszkodtam meg a kötélbe és szórakozottan toltam ki a fogvédőt a számból. Lassan jött közelebb a váratlan vendégünk és ezzel vált egyre ismerősebbé. Kecsesen kibújtam a második és harmadik kötél között és ugrottam le a ring sarkáról tudomást se véve a lépcsőről. Sietősen szedtem a lábaimat és a vendégünk már mosolygott rám. Menetközben kiköptem a tenyerembe a fogvédőmet.

- Alvaro hogy kerülsz ide?-kérdeztem rá köszönés helyett és meglepően gombócba szorult a gyomrom.

- Hozzád jöttem.-mosolygott rám.

- Igen?-csodálkoztam el, hiszen talán leginkább a mosolya az ami meglepett. Tehát semmi se történt. Semmi rossz.

- Igen.-bólintott lassan, hogy fel fogjam minden szavát.- Sokat beszélgettünk Sheaval és szeretnénk meghívni az esküvőnkre.-nyúlt a zsebébe és elővette egy hófehér borítékot. Csodálkozva pislogtam rá. Rendben… Alvarot már ismerem régebb óta… De a menyasszonyát nem igazán. Azt tudom, hogy figyelmes és kedves, de egyszer találkoztunk… Annak is már lassan két hónapja… Most pedig itt áll előttem a focista és egy meghívót nyújt felém. A fogammal téptem fel a kesztyűm tépőzárát és szedem le a kezemről, hogy áttudjam venni a borítékot.

- Szeretnénk, hogy ott légy te is. Augusztus elején lesz és reméljük ott tudsz lenni.

- Sajnos erre most még nem tudok válaszolni.-ráztam meg a fejem. Hiszen több mindenen is múlott az, hogy igent mondok-e. A felkészülésen… A mérkőzésen… És azért minden Matten is múlik.

- Tudom… Tudom…-legyintett lazán, de mosolyogva.- Ezért is gondoltam, hogy elhozom neked a meghívót. Hogy legyen időd elintézni mindent.

A papír lapot bámultam és végig húztam rajta az ujjaimat.

- Köszönöm Alvaro.-néztem rá végül mosolyogva.

- Gondold át… és majd jelentkezz.-hajolt közelebb hozzám és arcon puszilt.- Szia Elena.-köszönt el tőlem és sarkon fordult és elsétált. Amilyen meglepetés szerűen érkezett olyan meglepetés szerűen távozott is. Csak álltam a placc közepén és bámultam immár a csukott ajtót.

- Visszajössz Elena?-szólalt meg Brie a kötélnek támaszkodva.

- Nem.-ráztam meg a fejem.- Inkább majd holnap folytatjuk jó?

- Felőlem.-rántotta meg a vállát.

***

Üres az edzőterem, és csak Matt irodájából kiszűrődő fény világít és halványan tölti be az edzőterem egyik felét is. Néma csendben álltam fel a padról és léptem oda a homokkörtének nevezett eszközhöz. Unottan ütöttem meg legelőször, ami csak oda-vissza himbálózott. Megütöttem újra és újra felvéve a tökéletes ütemet. Jól esik ez a laza ütögetés, amivel elterelem a gondolataimat. Jobb… Bal… Jobb… Bal… Járattam az agyamban a szavakat és így emeltem a kezeimet is. Annyira elmerültem, hogy észre se vettem Matt lépteit. Csak akkor már amikor átölelt hátulról.

- Pihenj már Kicsim.-csókolt a nyakamba.

- Csak unatkoztam.-mosolyogtam rá és neki dőltem a mellkasának.- Végeztél?

- Igen.- bólintott.- Menjünk.

- Hova is megyünk?

- Meglepetés. Kicsit mozduljunk ki.-vonta meg a vállát lazán. Szájon csókoltam.- Bízd rád magad.

- Tudod, hogy úgy is megteszem. Bízom benned.-fogtam meg a kezét. Rám mosolygott és tényleg bele vetettük magunkat a new yorki éjszakába. Megvacsoráztunk egy étteremben. Sétáltunk a Central Parkban és végül az óceán partján kötöttünk ki, ahol sokszor raknak tűzet a fiatalok. Idejárnak bulizni… Idejárnak romantikázni… És talán idejárnak, hogy elmeneküljenek a problémáik elől. Találtunk egy kisebb tűzrakást, aminek nem volt gazdája, de ez nem is érdekelt minket. Letelepedtünk a homokba.

- Ezer éve nem jártam itt.-mosolyodtam el, miközben neki dőltem Matt mellkasának.

- Pedig olyan jó itt. Sokat lehet itt gondolkozni.

- Ideszoktál jönni gondolkozni?-néztem a szemeibe, mire ő csak lassan, de mosolyogva bólintott.- Min szoktál itt gondolkozni?

- Azokon a dolgokon amik bántanak… Olyan dolgokon amiket elszúrtam az életben.

- Azt már mindenki elfelejtette neked.-ráztam meg a fejem és arra az esetre gondoltam, amikor profi korában megbundázott egy meccset. Emiatt próbált mindenki óva inteni tőle, amikor kitaláltam, hogy legyen az edzőm. Szerencsére, hogy nem hallgattam senkire se.

- Más hibáim is vannak.-jelentette ki.

- Más hibáid is vannak?

- Elena… Nekem van egy öt éves fiam.-ejtette ki csendesen a szavakat. Meglepődve pislogtam rá.

- Ezt eddig miért nem mondtad el?

- Az anya egy drogos cafka volt… Megszülte Jonh-t és lelépett… Öt éve én is a gödörben voltam. Nem voltam képes felnevelni egyedül… Így olyan személyekhez fordultam akik tudnak ezen segíteni.

- Örökbe adtad?

- Igen.-bólintott lassan.- De olyan örökbe fogadás ez, hogy látogathatom… Tudja, hogy ki vagyok…

Megsimogattam lassan az arcát és homlokon pusziltam.

- Tudod én szeretem Jonh-t… De gyenge voltam… Nagyon gyenge… De a Williams család megadja neki azt amit én sose tudnék. Utálom magam azért, hogy ellöktem magamtól a gyermekemet…

- Nem ítél el senki se Matt… Tudja, hogy szereted.

- Nagyon szeretem.-suttogta és magához ölelt… Nem tettem mást én se csak öleltem… Nem ítélem el… Hiszen legalább ő ismeri a gyermekét.