14. fejezet

Fel fogtam… Sajnos fel fogtam minden szavát ennek a nőnek. Felpattantam a székről és magamhoz vettem a kabátomat és a táskámat. Mit mondjak? Gratulálok…? Szívem szerint felpofoznám mind a kettőt…Zoet és Xabit is… De terhes nőt nem bántok.

- Bocs… Indul a gépem.-közöltem velük pedig nem is a repülőtérre indulok. Igazából fogalmam sincs hova is megyek. Rohanva értem el az ajtót és téptem fel szinte, miközben Xabi a nevemet kiabálta.

- Elena! Elena állj meg!-eszem ágában sem volt. Magamra rángattam a kabátomat és csak szidtam magam.- Elena állj meg.-kaptam el a könyökömet éppen és visszarántott maga mellé.- Mit művelsz Elena? Hova mész?

- El!-jelentettem ki.- Xabi szerinted ezek után itt maradok? Ribancod most jelentette be, hogy terhes…Gratulációt ne várj… És én hülye még hittem neked… Hogy megváltoztál.

- Nem tudtam, hogy terhes. Hogy terhes lehet.

- Menj vissza hozzá.-sziszegtem és elrántottam a karomat.- Hagyj engem békén!

- Elena…

- Terhes tőled az a nő.-hisztérikus volt a hangom.- Minek? Minek hívtál ide? Hogy megalázz?-löktem rajta egy kicsikét.

- Nem… Elena… Kérlek nyugodj meg.-próbált csitítani, hiszen cseppet se jó ötlet, hogy a nyílt utcán vitatkozok vele.

- Xabi… Minden rendben?-lépett hozzánk Shea. Azt hiszem szemtanúja volt a kirohanásomnak és ennek az egész vitának is.

- Kérlek Shea ebből most maradj ki.-szólalt meg Xabi higgadtan.

- Nem… Mindenki titeket bámul.

- Maradj ki ebből.

- Nem kell Xabi.-ráztam meg a fejem.- Úgy is megyek innen. Ja Shea… Zoé terhes… Csak ennyi a baj.-fintorogtam.

- Tessék?-csodálkozott el a nő is.

- Jól hallottad.

- Elena… Beszéljünk… Kitudunk alakítani valami megoldást.

- Nekem kell semmi féle megoldás tőled… És tudod mit Xabi?-emeltem fel a kezemet és egyszerűen bemutattam neki.- Ez a véleményem… Sziasztok.-köszöntem azért el és szinte rohanva indultam el, hogy fogjak egy taxit. Szánalmas volt eddig is az életem… De ezzel… Hogy a volt vőlegényemnek a szeretője szemem és fülem hallatára jelenti be, hogy terhes… Azt hiszem ez a világ legmegalázóbb helyzetet amit megéltem. Ezért kellett idejönnöm, hogy ezt meg tegye? Elfelejtheti… Soha többet nem akarok idejönni. Sosem…

***

… Egész repülő út alatt csak bámultam ki az ablakon. Nem tudtam aludni így csak gondolkoztam és sajnos azt mondom baj… Nincs senkim… Nincs más csak a boksz. Azt hiszem legjobb ötlet az lenne, ha már most… Nem tartva pihenőt a következő mérkőzésemre koncentrálnék. Jobbnak kell lennem. Sokkal jobbnak. A repülőtérről kijövet szerencsére tudtam taxit fogni és bemondtam neki Matt címét. A sofőr egyszerűen biccentett és elindult. Újra a szokásos tevékenységemnek hódoltam, hogy az ablakon bámuljak ki. New York… Még mindig New York nyújtja nekem a legnagyobb biztonságot. Itt alig csalódtam az életben… És tudom itt talpra tudok állni újra. A könnyeim lassan csordultak végig az arcomon. Azonnal letöröltem a könnyeimet, és megcsóváltam a fejem. Talán már Madrid óta gyülemlik bennem ez az érzés és egyszerűen most kibukott belőlem. Csörögni kezdett a mobilom. A kijelzőn Xabi neve és arca szerepelt rajta.

- Fordulj fel.-sziszegtem és kikapcsoltam a készüléket. Mélyen a táskámba rejtettem. Nem voltam felkészülve arra, hogy beszéljek vele… Talán hetek múlva az leszek… De most még nem érzek mást csak azt, hogy gyűlölöm amiatt amit ma tett velem… Pedig igazából Zoé terhes…

***

Lassan sétáltam fel a jól megismert lépcsőkön. Valahogy már megnyugodtam egy kicsikét, hogy tudom Matt meg fog vigasztalni. Jó… Jó… Nem a szó szoros értelemben, hiszen ő Matt… A barátom… Az edzőm… Csengettem. Reméltem, hogy nem zavarok. Nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni.

- Jövök már.-hallottam meg a hangját és pár pillanat múlva már meg is pillantottam.- Elena… Hogy kerülsz ide?

- Bejöhetek?-érdeklődtem csendesen tőle. Igazából csak suttogásra futotta.

- Mi a baj Elena?-jött rá Matt, hogy nincs minden rendben igazából és a kezemet megfogva húzott be a lakásba.

- Csak…-szipogtam és suttogtam egyszerre.-Beszélni szeretnék veled.

- Mond már mi a baj?-ültetett le a kanapéra.

- Cristiano szakított velem… Xabi felcsinálta Zoét.-soroltam a két nap eseményeit. Matt hozott nekem eközben egy sört és leült mellém a kanapéra.

- Tessék? Cristiano…? Xabi?

- Cristiano kidobott, mert azt hiszi Xabit szeretem.-suttogtam.- Berúgtam és felhívtam Xabit akinek panaszkodtam egy sort. Elmentem reggel Madridba, hogy megbeszéljük amiket összehordtam a telefonban. Erre megjelent az a nő és közölte, hogy terhes… Megalázó helyzet volt.-sóhajtottam hatalmasat.

- Nem csodálom Elena.

- Szeretnék holnaptól edzésbe állni.

- Nem engedhetem.-jelentette ki határozottan. Tudtam, de még is így egy világ dőlt össze bennem.- Négy napja volt a mérkőzésed. Pihenned is kell.

- De én nem akarok.-motyogtam.- Matt ha nem foglalom le magam akkor azt hiszem megbolondulok.

- Elena még az ellenfeled sincs meg… Meg túl korai még elkezdeni bármit is.

- Akkor adj valami munkát kérlek a teremben.-pislogtam rá.

- Majd még átgondolom. Enned kellene valamit.-cirógatta meg az arcomat.

- Két napja nem igazán ettem.

- Pontosan ezért eszel velem. Rendelek pizzát…

- Kínait.-szóltam közbe, hiszen inkább kínai kaját kívántam. Felnevetett és bólintott.

- Rendben. Akkor rendelek valami kínai kaját.

Mosolyogva ücsörögtem a kanapén és az ahogy Matt folyamatosan fecsegett hozzám kicsikét kizökkentett az elmélkedésemből. Csak vicces dolgokat mesélt nekem, amivel sikerült megnevetetnie. Talán hajnali kettő lehetett amikor haza akartam indulni.

- Maradj inkább Elena.-mosolygott rám Matt.- Késő van. Veszélyesek az utcák.

- Egész éjszaka itt sírtam neked. Most már ideje, hogy aludni hagyalak.-rántottam meg a vállam.

- Örültem, hogy hozzám fordultál a gondjaiddal és segíteni tudtam, hogy ne csinálj hülyeséget.

- Jó ember vagy Matt. A legjobb ember akit ismerek.-vallottam be őszintén és erre ő mosolyogni kezdett.

- Azért nem vagyok tökéletes ezt te is tudod.

- Engem ez nem érdekel.-ráztam meg a fejem. Matt még mindig mosolygott és mire észbe kaptam megcsókolt. Meglepődtem először, de az edzőm nem tágított. Töretlenül csókolt tovább és az eszem és a testem nem igazán került összhangban… Az eszem visította, hogy ez nem jó ötlet… De még is a kezeimmel átkaroltam Matt nyakát és lassan viszonoztam a csókjait. Talán csak az elmúlt órák, napok eseménye miatt teszem ezt. De nem érdekel. Matt lassan vetkőztetni kezdett. Lesegítette a vállamról a táskámat, a kabátomat… Majd a csípőmnél fogva tolt a háló felé. Lerúgtam magamról menetközben a sportcipőmet és egyre szenvedélyesebb voltam. Az ágyra döntött és hozzám simult.

- Ez mi?-kérdeztem csendesen.

- Nem tudom… De most nem is érdekel.-simogatta meg a hajamat.

- Engem se.-ráztam meg a fejem és megcsókoltam…

***

Késő este van és fel-alá járkálok a lakásomban. Elena… Zoe… Elena… Gyerek… Amikor azt hittem a Sors most nekem kedvezz… Főleg amikor Elena a telefonba panaszkodott nekem a portugál döntéséről. Tudtam, hogy itt lenne az én időm. Szépen lassan megtudtam volna győzni Elenát arról, hogy megváltoztam… Tudok szeretni… És akarom őt… Azt a családot, amit évekkel ezelőtt elrontottam.

- Mi az haver?-lépett be az ajtón Iker. Küldtem egy sms-t, hogy beszélni akarok vele.

- Zoé terhes.-dünnyögtem bele az italomba.

- Tessék?-csodálkozott el.- Nem mondtad, hogy gyereket akartok.

- Tudod, hogy nem akartam. Csak bejelentette, hogy terhes.

- Örülsz neki?

- Nem… Nem hiszem. Iker… Elena előtt jelentette be mindezt.

- Elena?-csodálkozott el a kapus.- Elena itt van Madridban?

- Volt…. Szerintem már rég visszament New Yorkba.

- Ezt nevezik szívásnak Xabi.

- Ezzel nem vigasztalasz.-nyögtem fel.- Azt hittem mindent megoldhatok.

- Te megakartad oldani? Mit és mennyire akartad megoldani Xabi?

- Én…-motyogtam és azon gondolkoztam mit és hogyan is fogalmazhatnék meg. Nem tudom eldönteni, hogy az igazság vagy a hazugság a legjobb ebben a pillanatban.- Én azt hiszem akarom Elenát.

- Azt hiszed?

- Fura érzések kavarognak bennem mióta visszajött… Mióta láttam Ronaldo mellett…-akadt el a szavam.

- Akarod őt?-kérdezett rá diplomatikusan Iker.

- Igen.-bólintottam.

- Ugye tudod, hogy ezzel… Mi szerint Zoé terhes tőled elvesztetted! Örökre!

- Ezzel nem mondtál újat Iker.

- Erősen kell kaparnod, hogy kijavítsd hibáidat.

- Azt hiszem menni fog.

- Hogyan?

- Egyszer már belém szeretett… Másodjára is belém fog.-jelentettem ki határozottan.