Már-már zihálva
szedem a levegőt miközben egymás után kapkodom a lábaimat. Minden nap így
kezdődik a reggelem… Muszáj, hogy formában tartsam magam és muszáj, hogy
betartsam azt amit az edzőim elő írnak számomra. Nem lehetne lassítanom, de
egyszerűen összerogytam az egyik padhoz érve. Az oldalam szúr és minden egyes
levegővételnél úgy érzem, mint ha egy kést szúrnának újra és újra a bordáim
közé.
Minden egyes
nap a fájdalommal emlékeztetem magam, hogy az elmúlt pár év teljesen valóságos
volt. Az elmúlt évek nem csak egy rémálom volt.
A kezemet még
mindig az oldalamra szorítom és nagyot nyögve hunyom le a szememet. Azok a
képek jelennek meg a szemeim előtt amik minden egyes éjszaka…
… Sietősen dobálom a bőröndömbe a babám
és a saját dolgaimat. Nem akartam és nem bírtam tovább itt maradni. A
folyamatos veszekedések kikészítenek… Ha most… Ebben a szent pillanatban nem
lépek le innen akkor megőrülök… A babám hangosan gügyög, de csak azért mert nem
érti miért van ez a nagy felhajtás. Hallottam ahogy nyílik a bejárati ajtó és
lépéseket hallottam amikor összehúztam a bőröndöm cipzárját.
- Mit csinálsz Elena?-hallottam meg a
baszk focistám hangját, aki egyben a kislányom édesapja.
- Elmegyek… Elmegyünk innen
Emmaval.-jelentettem ki határozottan és már a kis ágyhoz léptem, hogy kivegyem
a lányunkat és ráadjam a kabátkáját és bele tegyem a hordozóba.
- Azt felejtsd el.-ragadta meg a karomat
idegesen Xabi.- Emmat nem viszed innen sehova.
- Engedj el!-sziszegtem dühösen.
- Emmat nem viszed innen sehova.
- A lányom.-csattantam fel.
- Az enyém is.-szorongatta még mindig a
karomat.- Ezért nem viszed innen sehova. Ha te menni akarsz menj. Nem állok az
utadba. De Emmat nem viszed innen sehova. Fogd fel!...
Minden itt
kezdődött… És csak két hónap kellett és a lányomat elvesztettem… A bíróság
Xabinak ítélte Emmat kizárólagos felügyelettel. Esélyem se volt a bíróságon
bizonyítani… Ez történt három éve és azóta csak a sajtóban láttam viszont a
lányomat és a volt vőlegényemet. Csoda szép kislánnyá cseperedett azóta Emma és
úgy veszem észre, hogy Xabi tökéletes apa… De most már van nekem is pénzem…
Legalább is annyi van, hogy megpróbáljak legalább visszakerülni Emma életében…
Hiszen hiába van karrierem nem vagyok boldog. Egyáltalán nem vagyok
az…Elhatároztam, hogy elmegyek Madridba és megpróbálok a sarkamra állni úgy
ahogy kell. Feltápászkodtam a padról és hatalmasat fújtattam. Újra neki
veselkedtem a futásnak… Kikapcsolom a gondolataimat…
