16. fejezet

- Apa… Apa…-szaladt hozzám Emma a nappaliba a rózsaszín pizsamájába a félszemű és fülű mackóját vonszolva maga után.

- Igen Kicsim?-pislogtam rá mosolyogva majd megpusziltam.

- Mit csinálsz?

- Fényképeket nézegetek… 

- Fényképet?

- Igen. Rólad és az anyukádról.

- Megmutatod nekem is?-pislogott rám hatalmas szemekkel. Természetesen bólintottam és legelőször az ölembe húztam, majd megpusziltam a feje búbját.

- Ezek a képek akkor készültek, amikor megszülettél.-tártam elé a képeket. Emma ráncolni kezdte a homlokát.

- De apa…

- Igen kicsikém?-kérdeztem vissza csendesen. Tudtam, hogy rájött az igazságra.

- Anya akkor nem halt meg? Nincs az angyalokkal? Mert én egyszer már találkoztam vele… És pattogatott kukoricát kaptam tőle.

- Igen… Ő az anyukád. Régen… Amikor én buta voltam és megbántottam anyukádat minden megváltozott. Ő el akart menni innen és elakart téged is vinni. Azonban én nem engedtem. Van olyan dolog, hogy bíróság… Akik eldöntik, hogy a felnőttek amikor veszekednek kinek van igaza… És a bíróság úgy döntött, hogy csak az enyém vagy.

- Ez olyan, mint Juniornak?

- Majdnem… Csak a Juninak tényleg nincs anyukája… De neked van Emma. És biztosan tudom, hogy nagyon szeret téged az anyukád.

- Látni akarom. Apa én látni akarom. Azt akarom, hogy az anyukám legyen.-állt elém csípőre tett kézzel.

- Elena New Yorkban él kicsikém.

- Engem az nem érdekel! Apa én látni akarom az anyukámat…

… És természetesen nem volt más választásom, mint engedni Emma akaratának és másnap délelőtt az első New Yorkba tartó gépen ültünk. A lányom fecseget. Nem haragudott rám… És azt hiszem Elenára se haragszik. Inkább boldog, hogy van anyukája, aki szereti és akarja. Hiszen azt is elmondtam neki, hogy Elena miért jött Madridba. Viszont azt nem tudtam elintézni, hogy Elena telefonon szóba álljon velem és tudatni tudjam a helyzetet vele… Hogy tudja mi minden változott meg. Viszont Cristől megkaptam az edzőterem és a lakásának a címét is. Valamelyik helyen tuti megtaláljuk. Miután átestünk az útlevél ellenőrzésen fogtam egy taxit és legelőször Elena lakásának címét mondtam be. Emma pár pillanatig elfelejtkezett az utunk eredeti céljáról, hiszen a várost csodálta… A fényeket, a hatalmas épületeket és a még nagyobb ember forgatagatt csodálta. Mosolyogva simítottam a haját a füle mögé. Sokan el se tudják képzelni ezt a képet… De ez vagyok én. A pályán a dicsőségért küzdő focista vagyok… Pályán kívül pedig egy apa… Aki bármit meg ad a lánya boldogságáért.

Sajnálatos módon a lakásnál nem jártunk szerencsével így maradt az edző terem. Nem olyan hiperszuper edzőközpontra kell gondolni, mint nálunk a Real Madridnál… Sőt leginkább ez a hely egy régi raktárnak tűnik. De szerencsére úgy tűnik jó helyen járunk, hiszen hangok hallatszanak ki. Felvettem Emmat a kezembe aki átölelte a nyakamat, de még is izgatottnak pislogott körben.

- Mozgasd a lábad Elena… Mozgasd mert olyan vagy mint egy fa… Legyökereztél és ezzel csak magadnak ártasz.-harsogta az amerikai férfi és még nem vettek észre minket. Csodálkozva néztem még én is a terem közepén ringben lévő két nő csatáját. Úgy püffölték egymást, mint ha az életük múlna rajta… De még is éreztem és tudtam, hogy szó szerint ez múlik rajta… Nálunk egy vesztes meccs után van folytatás… Egy boxoló életében egy vereség talán a karrier végét is jelentheti. Egyikünk se szólalt meg Emmával. Csak arra vártunk, hogy észre vegyenek minket és szerencsére pár percbe tellett csak. Elena megdermedt és leeresztette mind a két kezét és hitetlenül bámult minket.

- Idő… Idő… Idő…-harsogta és abban a pillanatban már kiköpte a fogvédőjét, majd egyenesen tépte le magáról a kesztyűjét. Amint azok is lekerültek róla kimászott két kötél között és elindult felénk.

- Apa tegyél le.-motyogta nekem Emma. Megtettem amit kért, és letettem a földre. Emma azonban még mindig fogta a kezemet. Elena körülbelül három méter távolságra csökkentette köztünk a távolságot amikor megtorpant.

- Xabi… Emma…-suttogta hitetlenül.- Ti…

Emma bátortalanul indult el Elena felé, aki talán kapcsolt és leguggolt hozzá. Emma csak pislogott rá, majd egyszerűen megölelte. Elena elcsodálkozott először, hiszen értetlenül pillantott rám, de én elmosolyodtam. Ezt szántam bátorításnak.

- Anyu…-hallottam a lányunk hangját. Egyszerűen mind a ketten sírni kezdtek…

… Egy szálódai szobában ácsorgok az ablaknál és bámulok ki a városra. Ezerszer másabb mint az otthonunkként számon tartott Madrid… Még is megbabonáz.  Meg talán ez a helyzet is. Elena és Emma… Emma legalább már tudja az igazat. Már csak egy dolgot nem tud… Az pedig nem más mint… Hogy kis testvére lesz… Hiszen Zoé szerint én vagyok az apa… nekem pedig azt hiszem el kell hinnem. Emma hatalmas francia ágy közepén alszik úgy mint egy büdös bogár. Mindig így alszik. Olyan aranyos és annyira szeretem. A zsebembe remegni kezdett a mobilom így nagyot sóhajtva húztam elő a készüléket és néztem meg a hívó felet. Zoé az. Muszáj felvennem különben egész éjszaka zaklatni fog.

- Igen?-szóltam bele a készülékbe.

- Xabi hol vagytok? A mai találkánk… Azt mondtad beszélünk.-hadarta Zoe.

- Vegyél már levegőt.-dohogtam.

- De miért…

- A lányomat helyeztem előtérbe. Gond van?

- Csak azt hittem megbeszéljük a helyzetünket.

- Azt megtudjuk most is.-jelentettem be egy hatalmas sóhaj után.

- Ezt nem így kell elintéznünk.

- De… Te türelmetlen vagy, én pedig túl akarok esni rajta.

- Ez nem olyan, mint ha a jövő évi szerződésedet egyeztetnéd.-fintorgott.

- Akarsz beszélni róla vagy nem?

- Persze. Családot szeretnék veled…

- Én pedig ezt nem akarom.

- Mit mondtál Xabi?

- A babát elfogadom és támogatom… De te…

- Mi van velem?

- Zoe én nem szeretlek. Nem akarok kapcsolatot veled.-jelentettem be, de csak az egyenletes csipogásra eszméltem fel. Letette.

15. fejezet

Lassan fordultam a másik oldalamra és halottam az utcáról beszűrődő autók hangját, de nem érdekelt. Megéreztem, hogy még mindig itt fekszik mellettem és egyszerűen hozzá bújtam. A hátamról lecsúszott a takaró, de nem érdekelt, hiszen az ablakon már besütött a májusi nap és kellemesen meleget nyújtott nekem. Csukott szemmel húzódtam hozzá. Hatalmasat szippantottam az illatából és elmosolyodtam. Megnyugtat.

- Jó reggelt.-ölelt át és puszilt bele a hajamba mosolyogva.- Lassan készülnünk kell.

- Tudom… Csak adj még öt percet. Utána ígérem annyit kínozhatsz amennyit akarsz.

- Azt hittem örülsz annak, hogy elérkezett az ideje annak is, hogy teljes értékű munkát végezz.-nevetett fel. Igen… Már május van és újra 100 %-os edzés munkát végezhetek. Igaz még ellenfelem nincs, de ez csak idő kérdése. Addig is jobb ha teljes erőmmel a címvédésre koncentrálok és arra, hogy akár mi történik enyém maradjon az öv… Enyém legyen a dicsőség.

- Örülök is… Csak még hét óra sincs.

- Aki éjszaka nem alszik.-nevetett fel, mire én csak morcosan néztem fel rá. Még mindig vigyorgott, de lehajolt hozzám és megcsókolt.

- Edzésben tartasz.-rántottam meg a vállam és mire észbe kaptam maga alá gyűrt.

- Úgy gondolod?-vigyorgott rám.

- Mert nem úgy van?-kacérkodtam vele. Nos igen… Matt és én… Fogalmam sincs mi ez és nem is akarom megfejteni. Azzal csak túlbonyolítanánk mindent. Abban viszont biztos vagyok, hogy ebben a pár hétben amit Mattel töltöttünk együtt jó… Jó volt minden… Nem fájt úgy az életem. Xabi a mai napig hívogat… Több tucat sms-t és emailt kaptam tőle, de egyszerűen nem akartam tudomást venni róla, hiszen az azt jelentené, hogy alattomosan visszaengedném a fejembe és arra figyelnék mi történik Madridba… Mi történik vele… És hogy sose voltam jó ember azért, mert nem küzdöttem eleget a lányomért. De már most túl kell lépnem ezen, hiszen elrontottam. Elvesztettem mindent, de helyette az Élettől megkaptam Mattet. Mosolyogva simította le a hajamat és csókolt meg. Elégedetten vettem tudomásul, hogy mit is tesz velem. A nyakához hajoltam és lágyan csókoltam meg a bőrét. Tudom, hogy talán itt a legérzékenyebb.

- Elena… Ha ezt tovább folytatod el fogunk késni.-motyogta, de engedte, hogy folytassam.

- Te vagy az edző. Minden edzés akkor kezdődik amikor te megérkezel.-kuncogtam.

- Te mindenre kitalálod a választ.-nevetett fel, de az állam alá nyúlt és már meg is csókolt…

***

Az újdon sült edzőpartneremmel vagyunk a ringben és Matt engedélyével vívunk egy gyakorló mérkőzést, hiszen az elmúlt hetekben se estem ki a ritmusból és a mai nap után ez ajándék. Élvezem azért, hogy a szokottnál jobban meghajt az edzésen. Érzem, hogy a testem lassan fárad el… De nem baj. Egyáltalán nem baj.

- Még öt perc.-hallottam meg az edzőm hangját és vigyorogva emeltem fel a kezemet újra és tartottam az arcom előtt kettős fedezéket. Brie előre lendült, de nem volt hatása az ütéseinek az arcomon a kezeim miatt, de amikkel a bordáimat találta el nem igazán voltak kellemesek. Azonban nem foglalkoztam ezzel. Rajtam volt a sor akarva akaratlanul. Ritmus váltás után lendült a kezem és ezzel elértem, hogy a sarokba hátráljon. Párszor megsoroztam a testét, de elengedtem. Ez csak edzés és nem vérre menő csata. Összerezzentem amikor a hatalmas edzőtermet megrázta a bejárati ajtó csapódása. Mindenki az érkező irányába fordult. Távolról egy férfit pillantottunk meg, de nem ismertem fel. Kíváncsian kapaszkodtam meg a kötélbe és szórakozottan toltam ki a fogvédőt a számból. Lassan jött közelebb a váratlan vendégünk és ezzel vált egyre ismerősebbé. Kecsesen kibújtam a második és harmadik kötél között és ugrottam le a ring sarkáról tudomást se véve a lépcsőről. Sietősen szedtem a lábaimat és a vendégünk már mosolygott rám. Menetközben kiköptem a tenyerembe a fogvédőmet.

- Alvaro hogy kerülsz ide?-kérdeztem rá köszönés helyett és meglepően gombócba szorult a gyomrom.

- Hozzád jöttem.-mosolygott rám.

- Igen?-csodálkoztam el, hiszen talán leginkább a mosolya az ami meglepett. Tehát semmi se történt. Semmi rossz.

- Igen.-bólintott lassan, hogy fel fogjam minden szavát.- Sokat beszélgettünk Sheaval és szeretnénk meghívni az esküvőnkre.-nyúlt a zsebébe és elővette egy hófehér borítékot. Csodálkozva pislogtam rá. Rendben… Alvarot már ismerem régebb óta… De a menyasszonyát nem igazán. Azt tudom, hogy figyelmes és kedves, de egyszer találkoztunk… Annak is már lassan két hónapja… Most pedig itt áll előttem a focista és egy meghívót nyújt felém. A fogammal téptem fel a kesztyűm tépőzárát és szedem le a kezemről, hogy áttudjam venni a borítékot.

- Szeretnénk, hogy ott légy te is. Augusztus elején lesz és reméljük ott tudsz lenni.

- Sajnos erre most még nem tudok válaszolni.-ráztam meg a fejem. Hiszen több mindenen is múlott az, hogy igent mondok-e. A felkészülésen… A mérkőzésen… És azért minden Matten is múlik.

- Tudom… Tudom…-legyintett lazán, de mosolyogva.- Ezért is gondoltam, hogy elhozom neked a meghívót. Hogy legyen időd elintézni mindent.

A papír lapot bámultam és végig húztam rajta az ujjaimat.

- Köszönöm Alvaro.-néztem rá végül mosolyogva.

- Gondold át… és majd jelentkezz.-hajolt közelebb hozzám és arcon puszilt.- Szia Elena.-köszönt el tőlem és sarkon fordult és elsétált. Amilyen meglepetés szerűen érkezett olyan meglepetés szerűen távozott is. Csak álltam a placc közepén és bámultam immár a csukott ajtót.

- Visszajössz Elena?-szólalt meg Brie a kötélnek támaszkodva.

- Nem.-ráztam meg a fejem.- Inkább majd holnap folytatjuk jó?

- Felőlem.-rántotta meg a vállát.

***

Üres az edzőterem, és csak Matt irodájából kiszűrődő fény világít és halványan tölti be az edzőterem egyik felét is. Néma csendben álltam fel a padról és léptem oda a homokkörtének nevezett eszközhöz. Unottan ütöttem meg legelőször, ami csak oda-vissza himbálózott. Megütöttem újra és újra felvéve a tökéletes ütemet. Jól esik ez a laza ütögetés, amivel elterelem a gondolataimat. Jobb… Bal… Jobb… Bal… Járattam az agyamban a szavakat és így emeltem a kezeimet is. Annyira elmerültem, hogy észre se vettem Matt lépteit. Csak akkor már amikor átölelt hátulról.

- Pihenj már Kicsim.-csókolt a nyakamba.

- Csak unatkoztam.-mosolyogtam rá és neki dőltem a mellkasának.- Végeztél?

- Igen.- bólintott.- Menjünk.

- Hova is megyünk?

- Meglepetés. Kicsit mozduljunk ki.-vonta meg a vállát lazán. Szájon csókoltam.- Bízd rád magad.

- Tudod, hogy úgy is megteszem. Bízom benned.-fogtam meg a kezét. Rám mosolygott és tényleg bele vetettük magunkat a new yorki éjszakába. Megvacsoráztunk egy étteremben. Sétáltunk a Central Parkban és végül az óceán partján kötöttünk ki, ahol sokszor raknak tűzet a fiatalok. Idejárnak bulizni… Idejárnak romantikázni… És talán idejárnak, hogy elmeneküljenek a problémáik elől. Találtunk egy kisebb tűzrakást, aminek nem volt gazdája, de ez nem is érdekelt minket. Letelepedtünk a homokba.

- Ezer éve nem jártam itt.-mosolyodtam el, miközben neki dőltem Matt mellkasának.

- Pedig olyan jó itt. Sokat lehet itt gondolkozni.

- Ideszoktál jönni gondolkozni?-néztem a szemeibe, mire ő csak lassan, de mosolyogva bólintott.- Min szoktál itt gondolkozni?

- Azokon a dolgokon amik bántanak… Olyan dolgokon amiket elszúrtam az életben.

- Azt már mindenki elfelejtette neked.-ráztam meg a fejem és arra az esetre gondoltam, amikor profi korában megbundázott egy meccset. Emiatt próbált mindenki óva inteni tőle, amikor kitaláltam, hogy legyen az edzőm. Szerencsére, hogy nem hallgattam senkire se.

- Más hibáim is vannak.-jelentette ki.

- Más hibáid is vannak?

- Elena… Nekem van egy öt éves fiam.-ejtette ki csendesen a szavakat. Meglepődve pislogtam rá.

- Ezt eddig miért nem mondtad el?

- Az anya egy drogos cafka volt… Megszülte Jonh-t és lelépett… Öt éve én is a gödörben voltam. Nem voltam képes felnevelni egyedül… Így olyan személyekhez fordultam akik tudnak ezen segíteni.

- Örökbe adtad?

- Igen.-bólintott lassan.- De olyan örökbe fogadás ez, hogy látogathatom… Tudja, hogy ki vagyok…

Megsimogattam lassan az arcát és homlokon pusziltam.

- Tudod én szeretem Jonh-t… De gyenge voltam… Nagyon gyenge… De a Williams család megadja neki azt amit én sose tudnék. Utálom magam azért, hogy ellöktem magamtól a gyermekemet…

- Nem ítél el senki se Matt… Tudja, hogy szereted.

- Nagyon szeretem.-suttogta és magához ölelt… Nem tettem mást én se csak öleltem… Nem ítélem el… Hiszen legalább ő ismeri a gyermekét. 

14. fejezet

Fel fogtam… Sajnos fel fogtam minden szavát ennek a nőnek. Felpattantam a székről és magamhoz vettem a kabátomat és a táskámat. Mit mondjak? Gratulálok…? Szívem szerint felpofoznám mind a kettőt…Zoet és Xabit is… De terhes nőt nem bántok.

- Bocs… Indul a gépem.-közöltem velük pedig nem is a repülőtérre indulok. Igazából fogalmam sincs hova is megyek. Rohanva értem el az ajtót és téptem fel szinte, miközben Xabi a nevemet kiabálta.

- Elena! Elena állj meg!-eszem ágában sem volt. Magamra rángattam a kabátomat és csak szidtam magam.- Elena állj meg.-kaptam el a könyökömet éppen és visszarántott maga mellé.- Mit művelsz Elena? Hova mész?

- El!-jelentettem ki.- Xabi szerinted ezek után itt maradok? Ribancod most jelentette be, hogy terhes…Gratulációt ne várj… És én hülye még hittem neked… Hogy megváltoztál.

- Nem tudtam, hogy terhes. Hogy terhes lehet.

- Menj vissza hozzá.-sziszegtem és elrántottam a karomat.- Hagyj engem békén!

- Elena…

- Terhes tőled az a nő.-hisztérikus volt a hangom.- Minek? Minek hívtál ide? Hogy megalázz?-löktem rajta egy kicsikét.

- Nem… Elena… Kérlek nyugodj meg.-próbált csitítani, hiszen cseppet se jó ötlet, hogy a nyílt utcán vitatkozok vele.

- Xabi… Minden rendben?-lépett hozzánk Shea. Azt hiszem szemtanúja volt a kirohanásomnak és ennek az egész vitának is.

- Kérlek Shea ebből most maradj ki.-szólalt meg Xabi higgadtan.

- Nem… Mindenki titeket bámul.

- Maradj ki ebből.

- Nem kell Xabi.-ráztam meg a fejem.- Úgy is megyek innen. Ja Shea… Zoé terhes… Csak ennyi a baj.-fintorogtam.

- Tessék?-csodálkozott el a nő is.

- Jól hallottad.

- Elena… Beszéljünk… Kitudunk alakítani valami megoldást.

- Nekem kell semmi féle megoldás tőled… És tudod mit Xabi?-emeltem fel a kezemet és egyszerűen bemutattam neki.- Ez a véleményem… Sziasztok.-köszöntem azért el és szinte rohanva indultam el, hogy fogjak egy taxit. Szánalmas volt eddig is az életem… De ezzel… Hogy a volt vőlegényemnek a szeretője szemem és fülem hallatára jelenti be, hogy terhes… Azt hiszem ez a világ legmegalázóbb helyzetet amit megéltem. Ezért kellett idejönnöm, hogy ezt meg tegye? Elfelejtheti… Soha többet nem akarok idejönni. Sosem…

***

… Egész repülő út alatt csak bámultam ki az ablakon. Nem tudtam aludni így csak gondolkoztam és sajnos azt mondom baj… Nincs senkim… Nincs más csak a boksz. Azt hiszem legjobb ötlet az lenne, ha már most… Nem tartva pihenőt a következő mérkőzésemre koncentrálnék. Jobbnak kell lennem. Sokkal jobbnak. A repülőtérről kijövet szerencsére tudtam taxit fogni és bemondtam neki Matt címét. A sofőr egyszerűen biccentett és elindult. Újra a szokásos tevékenységemnek hódoltam, hogy az ablakon bámuljak ki. New York… Még mindig New York nyújtja nekem a legnagyobb biztonságot. Itt alig csalódtam az életben… És tudom itt talpra tudok állni újra. A könnyeim lassan csordultak végig az arcomon. Azonnal letöröltem a könnyeimet, és megcsóváltam a fejem. Talán már Madrid óta gyülemlik bennem ez az érzés és egyszerűen most kibukott belőlem. Csörögni kezdett a mobilom. A kijelzőn Xabi neve és arca szerepelt rajta.

- Fordulj fel.-sziszegtem és kikapcsoltam a készüléket. Mélyen a táskámba rejtettem. Nem voltam felkészülve arra, hogy beszéljek vele… Talán hetek múlva az leszek… De most még nem érzek mást csak azt, hogy gyűlölöm amiatt amit ma tett velem… Pedig igazából Zoé terhes…

***

Lassan sétáltam fel a jól megismert lépcsőkön. Valahogy már megnyugodtam egy kicsikét, hogy tudom Matt meg fog vigasztalni. Jó… Jó… Nem a szó szoros értelemben, hiszen ő Matt… A barátom… Az edzőm… Csengettem. Reméltem, hogy nem zavarok. Nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni.

- Jövök már.-hallottam meg a hangját és pár pillanat múlva már meg is pillantottam.- Elena… Hogy kerülsz ide?

- Bejöhetek?-érdeklődtem csendesen tőle. Igazából csak suttogásra futotta.

- Mi a baj Elena?-jött rá Matt, hogy nincs minden rendben igazából és a kezemet megfogva húzott be a lakásba.

- Csak…-szipogtam és suttogtam egyszerre.-Beszélni szeretnék veled.

- Mond már mi a baj?-ültetett le a kanapéra.

- Cristiano szakított velem… Xabi felcsinálta Zoét.-soroltam a két nap eseményeit. Matt hozott nekem eközben egy sört és leült mellém a kanapéra.

- Tessék? Cristiano…? Xabi?

- Cristiano kidobott, mert azt hiszi Xabit szeretem.-suttogtam.- Berúgtam és felhívtam Xabit akinek panaszkodtam egy sort. Elmentem reggel Madridba, hogy megbeszéljük amiket összehordtam a telefonban. Erre megjelent az a nő és közölte, hogy terhes… Megalázó helyzet volt.-sóhajtottam hatalmasat.

- Nem csodálom Elena.

- Szeretnék holnaptól edzésbe állni.

- Nem engedhetem.-jelentette ki határozottan. Tudtam, de még is így egy világ dőlt össze bennem.- Négy napja volt a mérkőzésed. Pihenned is kell.

- De én nem akarok.-motyogtam.- Matt ha nem foglalom le magam akkor azt hiszem megbolondulok.

- Elena még az ellenfeled sincs meg… Meg túl korai még elkezdeni bármit is.

- Akkor adj valami munkát kérlek a teremben.-pislogtam rá.

- Majd még átgondolom. Enned kellene valamit.-cirógatta meg az arcomat.

- Két napja nem igazán ettem.

- Pontosan ezért eszel velem. Rendelek pizzát…

- Kínait.-szóltam közbe, hiszen inkább kínai kaját kívántam. Felnevetett és bólintott.

- Rendben. Akkor rendelek valami kínai kaját.

Mosolyogva ücsörögtem a kanapén és az ahogy Matt folyamatosan fecsegett hozzám kicsikét kizökkentett az elmélkedésemből. Csak vicces dolgokat mesélt nekem, amivel sikerült megnevetetnie. Talán hajnali kettő lehetett amikor haza akartam indulni.

- Maradj inkább Elena.-mosolygott rám Matt.- Késő van. Veszélyesek az utcák.

- Egész éjszaka itt sírtam neked. Most már ideje, hogy aludni hagyalak.-rántottam meg a vállam.

- Örültem, hogy hozzám fordultál a gondjaiddal és segíteni tudtam, hogy ne csinálj hülyeséget.

- Jó ember vagy Matt. A legjobb ember akit ismerek.-vallottam be őszintén és erre ő mosolyogni kezdett.

- Azért nem vagyok tökéletes ezt te is tudod.

- Engem ez nem érdekel.-ráztam meg a fejem. Matt még mindig mosolygott és mire észbe kaptam megcsókolt. Meglepődtem először, de az edzőm nem tágított. Töretlenül csókolt tovább és az eszem és a testem nem igazán került összhangban… Az eszem visította, hogy ez nem jó ötlet… De még is a kezeimmel átkaroltam Matt nyakát és lassan viszonoztam a csókjait. Talán csak az elmúlt órák, napok eseménye miatt teszem ezt. De nem érdekel. Matt lassan vetkőztetni kezdett. Lesegítette a vállamról a táskámat, a kabátomat… Majd a csípőmnél fogva tolt a háló felé. Lerúgtam magamról menetközben a sportcipőmet és egyre szenvedélyesebb voltam. Az ágyra döntött és hozzám simult.

- Ez mi?-kérdeztem csendesen.

- Nem tudom… De most nem is érdekel.-simogatta meg a hajamat.

- Engem se.-ráztam meg a fejem és megcsókoltam…

***

Késő este van és fel-alá járkálok a lakásomban. Elena… Zoe… Elena… Gyerek… Amikor azt hittem a Sors most nekem kedvezz… Főleg amikor Elena a telefonba panaszkodott nekem a portugál döntéséről. Tudtam, hogy itt lenne az én időm. Szépen lassan megtudtam volna győzni Elenát arról, hogy megváltoztam… Tudok szeretni… És akarom őt… Azt a családot, amit évekkel ezelőtt elrontottam.

- Mi az haver?-lépett be az ajtón Iker. Küldtem egy sms-t, hogy beszélni akarok vele.

- Zoé terhes.-dünnyögtem bele az italomba.

- Tessék?-csodálkozott el.- Nem mondtad, hogy gyereket akartok.

- Tudod, hogy nem akartam. Csak bejelentette, hogy terhes.

- Örülsz neki?

- Nem… Nem hiszem. Iker… Elena előtt jelentette be mindezt.

- Elena?-csodálkozott el a kapus.- Elena itt van Madridban?

- Volt…. Szerintem már rég visszament New Yorkba.

- Ezt nevezik szívásnak Xabi.

- Ezzel nem vigasztalasz.-nyögtem fel.- Azt hittem mindent megoldhatok.

- Te megakartad oldani? Mit és mennyire akartad megoldani Xabi?

- Én…-motyogtam és azon gondolkoztam mit és hogyan is fogalmazhatnék meg. Nem tudom eldönteni, hogy az igazság vagy a hazugság a legjobb ebben a pillanatban.- Én azt hiszem akarom Elenát.

- Azt hiszed?

- Fura érzések kavarognak bennem mióta visszajött… Mióta láttam Ronaldo mellett…-akadt el a szavam.

- Akarod őt?-kérdezett rá diplomatikusan Iker.

- Igen.-bólintottam.

- Ugye tudod, hogy ezzel… Mi szerint Zoé terhes tőled elvesztetted! Örökre!

- Ezzel nem mondtál újat Iker.

- Erősen kell kaparnod, hogy kijavítsd hibáidat.

- Azt hiszem menni fog.

- Hogyan?

- Egyszer már belém szeretett… Másodjára is belém fog.-jelentettem ki határozottan.